MolnárKata

pszichológus

Hála a mindennapokért

Közzétette : 2015. november 10. blog | 0 hozzászólás

Hála a mindennapokért

Hálásnak lenni annyit jelent: valamiért, valakinek vagy valaminek köszönetet mondani, magunkban is akár. Vagy talán: leginkább magunkban, hiszen meglepő módon mi válunk jobb emberré a hála érzésének megélésével. Az már csak másodlagos, pozatív hozadéka, hogy ha ezt el is mondjuk annak a személynek, akinek hálásak vagyunk, akkor a vele való kapcsolatunk elmélyül, meghittebb, szilárdabb lesz. Erről majd kicsit bővebben írok, de egyelőre tegyük fel magunkban a kérdést:

Naponta hány alkalommal tudatosítjuk magunkban, hogy az életünkben mennyi, készpénznek vett dologért, adottságért, személy létezésért lehetünk hálásak? Legtöbbször csak akkor vesszük észre, ha fájón belénk mar a hiányuk. A hála kegyelmi állapotot, áldást, szentséggel kapcsolatos gondolatokat ébreszt sokakban, holott jóval profánabb, világibb, mindent áthatóbb a lényege. Egy példával élnék: Egy allergia-szezon könnyen átélhetővé teszi, hogy mennyire megszokjuk, magától értetődőnek vesszük máskor a légzés kb. másodpercenkénti éltető mivoltát. Egy szálka a bőrünk alatt, bármily apró, olyan fokon tud fájdalmat okozni, hogy általa visszasírjuk bőrünk felhámjának érintetlenségét, a még fel nem sebzett felszín épségét és fájdalommentességét. Mikor tudatosult bennünk utoljára, hogy a Nap melege, a takarónk éppen elegendő hossza, a tető a fejünk felett, a béke, amely az országunkban honol, a szeretteink puszta létezése is áldás, önmagában is?

Sokszor csak másokkal való összehasonlítgatás során eszmélünk arra, hogy „nekünk mennyire könnyű és jó dolgunk van…“, hiszen a másiknak sokkal keserűbb sors jutott.

De miért is kéne relativizálni a saját helyzetünket ahhoz, hogy tudatosan megéljük saját ép és szép létezésünket (mégha olykor nehéz is annak látni)?

Nos, ez a legnehezebb gondolkodásbeli átkeretezések egyike és szinte csak a mindennapos „gyakorlás“ teszi lehetővé, hogy tényleg átlényegüljön a saját életünkhöz, kapcsolatainkhoz való viszonyunk.

A Georgia-i Egyetem (UGA) nemrégiben közölt kutatásának eredménye is azt jelzi, hogy a házasságok ritkábban végződnek válással és a házaspároknak sokkal jobb a közérzete és a párjukhoz való viszonya, ha őszintén megélik a hála érzését. Tehát: Ha azt érezzük, hogy a házastársunk értékel minket és mi is hiszünk abban, hogy neki fontos értékei vannak, ez közvetlen és hosszú távú pozitív hatással bír a kapcsolatunkra. A kutatás során telefonos interjút készítettek 468 házasságban élő személlyel, amelyben megkérdezték őket az anyagi helyzetükről, illetve arról, hogy egy-egy vita során mennyire szűnik meg a kommunikáció köztük és a házastársuk között és végül arról  is, hogy milyen mértékben éreznek hálát partnerük iránt.

A felmérés eredménye alapján elmondható, hogy a legfontosabb összetevője a jó házasságnak a hála jelenléte volt. A „köszönöm“ szónak hatalmas ereje van tehát, még a legnehezebb időszakokban is átsegíthet.

Minden házaspár vitatkozik időnként, és ez különösen igaz stresszes, feszültségteljes időben. De a különbség abban rejlik, hogy a házastársak hogyan viselkednek egymással vita közben, illetve azt követően.  Ez azt jelenti, hogy még az olyan nem túl szerencsés kommunikációs beidegződés is, mint amikor az egyik fél egyszerűen elvonul egy-egy vita után, ellensúlyozható azzal, ha a kapcsolatot áthatja a másik iránt kifejett hála és megelégedettség.

Hogyan lehet ezt gyakorlattá tenni a mindennapokban? Hogyan lehet jobbítani az otthoni környezetünket ilyen szempontból? A tudatosításnak számos eszköze lehet: Egyéni szinten lehet naplót vezetni, amikor minden este, az aznapi velünk történt eseményeket, érzéseket, benyomásokat, gondolatokat lajstromba vesszük és leírjuk, hogy mi az, amiért köszönetet mondunk. Lehet egy tárgy, egy apró figura, egy kövecske az, amit kézbe véve, elalvás előtt, elmondjuk, hogy miért lehetünk aznap is hálásak.

Kapcsolati szinten ez hasonlóan működik: Nem elég általánosságokban dícsérni, köszönni. Fontos, hogy észrevegyük a partnerünk, házastársunk cselekvésében, akár a már megszokott, jól bejáratott szerepeiben is a különlegeset! Ha mindig ő az, aki kiviszi a szemetet, egyszer tegyük meg mi is, és mondjuk el neki, hogy mennyire jó, hogy amúgy ebben mindig számíthatunk rá. Köszönjük meg neki, ha főz, bevásárol, „teszi a dolgát.“ Ugyanúgy, ahogy megköszönhetjük akár a szívünknek, agyunknak, csontjainknak, izmainknak, hogy „teszik a dolgukat“!

A gyermekeinknek, azaz inkább velük együtt, szintén megalkothatjuk a hála mindennapos, megszentelt jelenlétét: Hogyan is lehetséges ez?

Vallásos családokban, kultúrákban az Istennek való hála mindennapos jelenléte biztosítja ezt a tudatosító folyamatot. Nem hívő családokban azonban ugyanúgy kialakíthatók azok a szemléletformáló, attitűdformáló (hozzáállás-, vagy beállítódás-formáló) rituálék, amelyek minden családtagnak segítenek az egymáshoz és az életükhöz való viszonyulás pozitívvá alakításához.

Ilyenek lehetnek például:

  1. Vegyük végig a gyerekekkel, hogy az asztalnál fogyasztott kenyér hogyan, hány ember keze által, minek köszönhetően került az asztalunkra (a gazda, aki elvetette a gabonát, a földművelő, aki betakarította, a gépek, amelyek megőrölték a malomban, a hivatásos áruszállító, aki szállította a lisztet, a gépész, aki beállított az ipari kemencét, hogy megsüljön a kenyér, a pék, aki megsütötte, a kereskedő, aki eladta-megvette, a család tagjai, akik megkeresték rá munkával a pénzt, stb…)
  2. Készítsünk családi fotóalbumot a ház egyik jól látható helyére a felmenőkkel, az oldalági kedves rokonokkal és az újabb családtagokkal.
  3. Készítsünk szertartás keretében egy olyan családi egyeszséget, amelyben leírjuk, hogy kinek mi a felelőssége, joga, feladata a családi közösségben. Színezzük, díszítsük ki együtt. Tegyük ki jól látható helyre.
  4. Készítsünk egy olyan közös kalendáriumot, amelyben a természet kincseiről gyűjtünk fotókat, tárgyakat. Lamináltassuk be, beszélgessünk róla, hogy tudatosítsuk az év eseményeit, körforgását.
  5. Készítsünk egy olyan családi tablót, amelyen minden családtag fotója mellé felsoroljuk az illető jó tulajdonságait, erősségeit, hogy miért különleges.

Ha mindezek közül csak egyetlen sikerül, akkor már az is egészen biztosan jótékony hatású lesz a család kapcsolati rendszerére.

Forrás:

http://news.uga.edu/releases/article/research-links-gratitude-positive-marital-outcomes-1015/

Hagyj üzenetet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.